Egy százalék rend a száz százalék káoszban
Interjú Pistyur Verával
Mi az a három szó ami eszedbe jut az etikus üzletvezetésről?
Tudatosság, erőforrások, önreflexió.
Rendkívül sokszínű személyiség vagy, kívülről nézve hihetetlen sok dolgot csinálsz. Hogyan menedzseled ezt?
Nem gondolom hogy annyira különbözőek, mint amennyire látszik, csak a külvilág különböző címkéket rak rájuk. Mindig valamilyen ügy mentén kötődök az értékalapúsághoz, az értékteremtéshez. A célom mindig az, hogy az eszközeinket jól használjuk és azok a legjobban szolgálják a közösségeink érdekeit. A médiában is ezt csináltam: esélyegyenlőségi műsor producere és főszerkesztője voltam kereskedelmi televízióban Magyarországon először, és most az üzleti életben is nagyon hasonló dolgot csinálok. Mindig az érdekelt, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat miként tudjuk a legjobban felhasználni azért, hogy egy méltóbb és igazságosabb közeg vegyen minket körül. Mindig ugyanaz érdekelt, csupán nagyon sok eszközt látok ugyanannak a célnak az elérésére. Úgy gondolom, hogy nem csupán egy út létezik, ahonnan meg lehet közelíteni, és ha több lehetőségünk van én szeretem a lehető legtöbbet kipróbálni.
Nagyon erős a saját márkád, ezt tudatosan építetted vagy mindig inkább a misszióra, ügyre fókuszáltál és a saját márka szinte jött magától?
Nem jár egyik a másik nélkül, a mainstream média világából jövök és eltöltöttem 15 évet azzal, hogy tanulmányoztam a láthatóságot és annak az eszközeit. Azt, hogy hogyan kell egyszerűen, de hatékonyan megfogalmazni az üzeneteinket. Ebből adódóan a láthatósághoz való viszonyom egy adottság és mindig ehhez kapcsolódik az ügy és a személyes megjelenésem. Ez szerintem azért is fontos, mert ha valaki igazán egy ügyet szeretne képviselni, akkor azt hitelesség nélkül nem lehet. Bárhol megnézzük a világban, minden ügy kötődik az ügygazdához, aki képviseli és amikor megértettem ezt, onnantól nem volt kérdés, hogy nem elég a háttérből csinálni, hanem bele kell állnom és láthatóvá válnom, mert azzal a láthatósággal hitelesíthetem az ügyet.
Nagyon sok civil szervezettel dolgoztál együtt. Mennyire látod azt itthon problémának, hogy nem tudják a jó ügyet megmutatni, mert nincs rá emberi vagy pénzügyi erőforrás?
Szerintem az erőforrás szinte másodlagos. Inkább annak az értése hiányzik, miért és hogyan érdemes megmutatni az eredményeket,aktivitásokat. Annak az értése, miért fontos a kommunikáció és az átláthatóság.. A civil szervezetek, társadalmi kezdeményezések támogatási rendszere sokszor a hitelességre és a mérhetőségre épül, és a támogatók leggyakrabban az ügy mögötti arcot és az ő jelenlétét keresik mielőtt adományoznának. Egy-egygy emberen keresztül tudnak bízni az adott szervezetben is. Aki nem ehhez szokott vagy nem tanulta (és jelenleg sajnos ide tartozik a civil szervezetek nagy része) annak sokszor külső szakmai segítségre van szüksége, hogy megtanulja, és gyakorlásra, hogy része legyen a napi rutinnak, miért fontos például visszajelezni, hogyan érdemes riportolni vagy éppen kérni.
A civil szervezeteknél a legtöbb esetben az alapítóknak van érintettsége vagy nagyon erős társadalmi érzékenysége egy téma iránt. Például szociális munkás volt és a vállalkozói mentalitása miatt kinőtt egy ügy. Viszont ez nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy érti, ő lesz az ügy arca is, és az aktív jelenlétével építi ahitelességet.
A cégek világában is az egyének garantálnak hosszútávúságot és értékeket - ezek pedig meghatározzák a bizalmat az adott cég iránt.
“Azok emelkednek ki, akik ezt megértik, beleállnak és elkezdenek kiállni az ügy mellett személyesen is. Cégeknél is így van, ez nem nonprofit-specifikus, vannak hatalmas brandek, de azok is építenek a CEO-k, alapítók énmárkáinak hitelességére. ”
Egy korábbi Forbes-cikkedben említettél egy kutatást, miszerint a Gen Z szívesen adományoz, viszont cserébe nagyfokú transzparenciát vár el. Ezt a transzparenciát főleg a közösségi médián várja le, hiszen nagyrészt ott nőttek fel, ott szocializálódtak. Szerinted ebben az esetben a szervezeteket kell edukálni, hogy hogyan tudják eljuttatni az üzenetüket hozzájuk vagy a potenciális adakozókat arról, hogy ez egyenlőre miért nem sikerül?
Szerintem a válasz nem vagy-vagy, de alapvetően generációtól függetlenül a civilszervezeteknek dolga, hogy ezt megértsék és elkezdjenek edukálódni ebben a témában. Főleg azért, mert a legtöbb szervezet finanszírozása külső forrásokra épül, ezért nem lehet kihagyni a kommunikációt. Ha egy egész támogatói kört meg lehet nyerni azzal, hogy tökéletesítik vagy legalább elkezdik a kommunikációt, akkor ennek az elmaradása egy kihagyott ziccer, főleg azért, mert ma már ez egy megugorható feladat: rengeteg eszköz áll a rendelkezésre. Adott esetben külső segítséget is kérhetünk, pro-bono konstrukcióban is. Sok ügynökség vállal ilyet, és ezzel az ő márkájuk is épül.
Sok időt töltöttél a magyar médiában, ezért feltélezem most is aktívan követed a médiapiaci változásokat. Mi a véleményed, a hagyományos médiumok (pl online magazinok, tv) versus az influenszerek piaci részesedésének a dinamikájáról? Szerinted kié a jövő?
Aki odafigyelt arra, hogyan változnak a brandek és mi a brandek értéke és jelentősége, az ebben a versenyben és kiélezettségben, ami jellemzi a médiapiacot újra megtalálja a hangját. Szerintem az jól látszik, hogy vannak hagyományos médiumok, amik egy pillanatra talajt vesztettek ebben a helyzetben, de miután egyre többet tanultak és tapasztaltak, kezdik megtalálni a szerepüket. Mindenkinek van helye, ez sem egy fekete-fehér helyzet. Ez nagyon tisztán látszik a kooperációkból is, hogy egy-egy téma mentén a szereplők egymásra találnak és tudnak együtt építkezni. Van akit a véleményéért követünk, van akiknek hiszünk mint felület… ezek egyszerre működnek, ezeknek az ötvözete is működik. Úgy gondolom, hogy minden ember médiafogyasztása egy portfolió - sok minden van benne és azoknak folyamatosan változik a dinamikája. A hagyományos médiafelületek is elkezdtek személyes márkákat építeni, látszanak a fotók és meghatározzák a brandeket, hogy kik állnak mögötte. Szerintem ez egy nagy kölcsönhatás és ezt csataként definiálni kicsit értelmetlen: mindenkinek megvan a szerepe, a helye és a lehetősége. Mint az élet sok területén itt is a partnerségekben hiszek!
Tavaly előtt januárban jött ki a Legacy Leader kutatásotok és akkor lett bevezetve itthon ez a fogalom. Azóta érzel bármilyen változást a legacy leadership-pel kapcsolatos véleményekben, a megítélésben és a vezetői normákban?
Már egyre többen értik és hallom a közvetlen környezetünkön kívül, hogy használják a fogalmat és hivatkoznak rá, a jelentőségére, de az áttöréstől még messze vagyunk. Viszont amennyire ijesztő és idegen volt, hogy egy vezetői attitűdhöz a hagyatékot hozzákapcsoltuk, azt tapasztaljuk, hogy rendkívül könnyen befogadható, ha valaki megérti és gyorsan lehet adaptálni a vezetők mindennapi gondolkodásába. A mi részünkről egy ilyen angol kifejezés bevezetése az üzleti közegbe komoly bátorságot kívánt, de megérte, mert azt látom, hogy szép utat kezd bejárni és egyre többen értik. Csak a tavalyi évben hatszáz vezetővel voltunk olyan kapcsolatban, akik addig nem értették a fogalmat, de már legalább pár kérdését ennek a témakörben biztosan feltették maguknak. Ameddig ennyi erőforrásunk van, addig ezt én már komoly eredménynek látom.
Milyen is az a legacy leader?
A legelkötelezettebb legacy leader:
Tudatos, önreflexív, hozott alapértéke mások támogatása, vizionárius szemléletformáló
Hosszú távú gondolkodásmód jellemzi.
Felelősnek érzi magát azért, hogy jobb világot hagyjon itt a következő generációra.
Hiszi, hogy minden ember hatása számít a jövőnk kapcsán, ezért van felelősségük abban, milyen jövőt hozunk össze.
Az aktív és kezdeményező szerepe erősebb az átlagnál.
Fontos számára, hogy hozzájáruljon strukturális változásokhoz, ezért többek között „nagy” ügyeket választ, mint az oktatás és az esélyegyenlőség.
Tudja, hogy minden pillanatban, minden tettével és kapcsolódásával a hagyatékát építi.
Az önismeret és az önreflexió magas szintjét éli: az érzelmi tudatosság fontos tényező.
A nyilvános kiállás és példamutatás, szemléletformálási vágy a tudatos legacy-building egyértelmű jele.
Jellemzően nemzetközi nagyvállalat vagy saját tulajdonú magyar cég vezetője.
A vállalat a profilja alapján hozzájárul a nagy egészhez, azaz nemcsak „pénzt ad”, hanem az alaptevékenysége is pozitív hatással van a világra, ügyekre (vagy ha nem, azt erős CSR-ral kompenzálja).
Linkedln hírlevél feliratkozás
Ha más kultúrában nem is létezik ilyen formában, te látsz olyan kultúrát, ahol alapjaiban olyan értékeket képviselnek ami elősegíti, hogy több legacy leader legyen?
Minden olyan kultúrában, ahol az egyéni felelősségvállalásnak van jelentősége, vagy ahol az értékalapúságnak van tétje sokkal könnyebb legacy leadernek lenni. Ugyanakkor azt kijelenteni, hogy van egy olyan ország, ahol ez a mainstream üzleti közeg része, nem lehet. Mi a legacyt törekvésként definiáljuk, van ahol ez a törekvés előrébb tart, de senki nem makulátlan. Ennek sok aspektusa van, nem véletlenül van mindenféle washing: még a legfejletteb kultúrákban sem feltétlenül úgy használják ezt mindig, ahogy lehetne. Devannak kultúrák, amik előttünk járnajNyugat-Európában és Amerikában is..
Tervezitek lefordítani teljesen magyarra a kifejezést?
Ezen nagyon sokat gondolkodttunk, de egyelőre biztos nem. Sokszor használjuk a hagyaték szót és a vezetői hagyaték kifejezést, de ennél tovább nem szeretnénk menni. Maradhat a legacy.
Mit üzennél a 26 éves énednek?
Huszonhat évesen kezdtem el terápiára járni. Ha üzenhetnék magamnak, biztosan azt ajánlottam volna, hogy kezdjem korábban.. Akkoriban sok szorongás, elégedetlenség és türelmetlenség volt bennem, ami egyrészről nagyon erősen hajtott, viszont lelkileg sok nehézséget is okozott. Nem tanácsolom azt, hogy ne legyél türelmetlen vagy elégedetlen, de ha vannak diszkomfortérzeteid azokon lehet dolgozni és érdemes is, mert nagyon sok energiát elvisznek és rengeteget szabadítanak fel, ha jobban bánunk magunkkal. Ha ezek felszabadulnak, sokkal hatékonyabban tudsz előremenni. Ha én hamrabb kezdtem volna, akkor jó pár év kínlódást megspóroltam volna.
Mit gondolsz a Linkedln-ről, mennyire használod, szereted, ajánlod-e a fiataloknak?
Talán a Linkedln-t szeretem a legjobban a közösségi médiafelületek közül. Szeretem a professzionális világhoz való kapcsolatát és az értékes posztokat rajta, habár mostanában sokszor érzem, hogy kezd elmenni kicsit más irányba. Ami a kommunikációs stratégiámat illeti, nemrég változtattam rajta kicsit - visszavettem a közösségi média jelenlétemből, és csak akkor szólalok meg, ha van mondanivalóm. Nem táplálom mindenáron az algoritmust. Lehet, hogy ez baj, de nekem így komfortos és így önazonos.Egy idő után azt éreztem, hogy a sok kommunikáció (=zaj) között elveszett az, amit tényleg szerettem volna kihangosítani.
Mit vársz legjobban a következő időszakban?
Izgalmas időszak van előttem, mert éppen új otthonkeresésben vagyok, ami velem 5-8 évente meg szokott esni. A Bridge tevékenységéből a Harmadik 1%-hoz való kapcsolódásunk talán az az egyik legizgalmasabb most, amit pár éve hoztunk létre annak elmélyítésére, hogy megmutassuk az üzleti szereplők miként kapcsolódnak társadalmi kezdeményezésekhez. Ez a pillér túlnő most egy kampányon, önálló láb lesz, és ennek a májusi indulását nagyon várom. Sok meglepetést tartogatunk ezzel kapcsolatban.
